Mint egy távoli bolygóról érkezett sokkarú teremtmény, úgy néz ki a mangrove fa, ahogy léggyökereivel megkapaszkodik a mocsaras talajban.
Különleges megjelenése mellett számtalan izgalmas tulajdonsággal rendelkezik, érdemes vele közelebbről megismerkednünk.
A mangrove erdők jellemzően a trópusi éghajlaton, a tengerek dagály-apály területén, az úgynevezett brakkvizekben (amelynek sótartalma nagyobb, mint az édesvízé, de kisebb, mint a tengervízé) találnak maguknak életteret, az Egyenlítőtől az északi, illetve déli szélesség 25°-ig.
Az élőhelyükön jellemző vízszintingadozáshoz az oldalirányban növekvő támasztógyökereikkel alkalmazkodnak, és mivel a mocsarak anaerob környezetek, ahonnan a megfelelő oxigénellátást nem tudják biztosítani, a léggyökereik felfelé növekednek.
Gazdag gyökérrendszerükkel saját élőhelyet teremtenek maguknak úgy, hogy megkötik a szállított üledéket, ezáltal pedig hozzájárulnak a talajképződéshez. Habár az életkörülmények ridegek, mégis itt él a trópusi öv egyik leggazdagabb állatvilága, melyek tápláléka a mangrove erdő lehulló lombozata.
A mangroverákok dagálykor a földbe fúrják magukat, üregeik megváltoztatják a mangroveerdők domborzatát, és elősegítik az üledék levegőztetését.
A mangrove a „fák kenguruja”, ugyanis fajainak többsége elevenszülő: nem magvakat potyogtatnak el, hanem a kis növénycsírák 1-3 évig a szülőn növekszenek, majd a 20-40 centimétert elérve az iszapba esnek, ahol megkezdik önálló életüket.
Profik a sókiválasztásban is: a só 90%-át már a vízfelvételkor kiszűrik, a felesleges sót a mirigyeiken keresztül kiválasztják, leveleikkel pedig később elpotyogtatják.
Sajnos az ipar és az egyes államok kormányai a mangrove erdőket sokáig haszontalan mocsárnak titulálták és intenzíven irtották, amíg rá nem ébredtek, milyen jelentős szerepet töltenek be a part menti területek eróziójának megakadályozásában: megvédik a partvonalat az erős hullámzástól, áradástól és a cunamitól. Nagyjából ötször olyan hatékonyak az árvízvédelemben, mint bármely e célt szolgáló emberi alkotmány.
A legutóbbi kutatások arról írnak, hogy hihetetlenül sok, akár hektáronként évi 1,5 metrikus tonna szén-dioxid elnyelésére is képesek, és akár hétszer-nyolcszor nagyobb mennyiséget tud megkötni egy mangrove erdő, mint egy szárazföldi, trópusi erdő.
A malajziai Langkawi szigetén is találkozunk mangrove erdőkkel - Langkawit is érintő útjaink: ezen a linken.
Források: plantarium.hu, wikipedia.org, xforest.hu
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.