A serpa szó említése legtöbbünkben a következő képet idézi fel: csomagok halma alatt roskadozó ázsiai vonású ember, aki botjára támaszkodva kíséri a Himalája legmagasabb csúcsaira a hegymászókat. Tényleg csak ennyit jelentene serpának lenni vagy ennél többről volna szó?
Bizony, sokkal többről. A serpa ugyanis nem foglalkozást jelöl, hanem nemzetiséget. Azok a serpák, akik a köztudatban élnek, csak kis részét képezik társadalmuknak. Munkájuk áldozatkészséget és kitartást kíván, és gondolhatnánk, hogy egy-egy hegymászó csúcsra segítéséért cserébe méltányos a 4000 dollár körüli fizetés, azonban ez messze nem nevezhető „jó pénznek” annak fényében, hogy ezért az életüket kell kockáztatniuk. Nem is beszélve arról, hogy egy nyolcezrest nem lehet akárhányszor megmászni egy évben, tehát korlátozott a bevételszerzési lehetőség.
A serpák lélekszáma 150 ezer fő körül mozog - körülbelül ennyien élnek ma Miskolcon. Mintegy harmaduk Nepál területén él, a többi serpa Tibetben, Bhutánban és Indiában.
A serpa szó jelentése: keleti. Arra utal, hogy a XII. században az akkor még nomád életmódot folytató népnek Kelet-Tibetből egy nála harciasabb nemzet elől el kellett menekülnie. Először a mai Tibet Tingri tartományában telepedtek le, de onnan is elüldözték őket, így érkeztek meg az onnan délebbre fekvő nepáli lakóhelyükre.
Nyelvük a tibeti nyelv egyik nyelvjárása. A tibeti nyelv a legtöbb ázsiai nyelvhez hasonlóan tonális, ami azt jelenti, hogy már attól megváltozhat egy szó jelentése, ha egyik magánhangzóját más hangmagassággal képzik.
Tibet lakóinak többségéhez hasonlóan a serpák a tibeti buddhizmus követői, vallásukat a sámánizmus és a népi hiedelmek világa teszi színesebbé. A legmagasabb hegyekre egy-egy istenségként tekintenek, a Mount Everestet a nyelvükön Csomolungmának hívják, amely azt jelenti: „világ anyja”.
A serpák többsége növénytermesztéssel és állattartással foglalkozik. A Himalája 3000 és 4300 méter közötti vonulataiban találjuk kis lakosságú falvaikat. Az időjárás ezen a vidéken olyan zord, hogy november és február között semmilyen munkát nem lehet végezni a hó lepte tájon (a nyári maximumok is csak 13 °C körül vannak). Így télen a gyerekek és a felnőttek az alacsonyabban fekvő városokba költöznek, hogy iskolába járhassanak, illetve munkát vállaljanak, az idősebbek pedig otthon maradnak. Márciusban a talaj felengedésével megkezdődnek a mezőgazdasági munkálatok, amelyek egészen október végéig tartanak.
Végezetül még egy érdekesség: a serpáknak van egy különleges testi tulajdonságuk. Vérük hígabb, kevesebb hemoglobint tartalmaz. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy ez nem jelent-e hátrányt ilyen magasságban, ahol egyébként is ritka a levegő. A természet azonban nagyon agyafúrt. A hígabb vér kevésbé tud besűrűsödni, így kisebb az esélye érelzáródásnak vagy más érkatasztrófának. Ráadásul, ha a vér hígabb, a szívnek kevesebb munkát kell végeznie, nem terhelődik túl a keringési rendszer és biztosított a szervezet oxigénellátása.
Született hegymászók.
Tartson velünk következő nepáli utunkra! Részletek és foglalás ezen az oldalon.
forrás: mimicsoda.hu, wikipedia.hu, index.hu
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Grabb 2023.08.24. 08:53:47
Tehát a serpa egy népcsoport, egyben pedig a himalájai hegyivezetőket, illetve a hegymászók sporttevékenységét más módon támogató személyeket rendszerint szintén így nevezik, függetlenül attól, hogy nem mindegyikük serpa nemzetiségű. Ezenkívül a diplomáciában is létezik ez a megnevezés (ami szintén minden bizonnyal a hegyi tevékenységből ered), magas rangú vezetők személyes megbízottait jelöli.
Ami a hegyek körül dolgozó serpák fizetését illeti, nyilván viszonylagos, de nepáli mértékkel mérve kiemelkedően jól keresnek, a komolyabb teljesítményeket fölmutatók akár a nepáli átlagbér több tízszeresét is.
A bevétel „korlátozottságához” pedig mindenekelőtt két fontos adalék:
1. nem csak nyolcezresek vannak Nepálban;
2. nem csak Nepálban vannak nyolcezresek (számos serpa dolgozik a kasmíri nyolcezreseken is, amiknek a szezonja nyáron van).
És akkor arról ne is beszéljünk, hogy ma már távolról sem csak a Mount Everest a jelentős serpatámogatást igénybe vevő, jórészt oxigénes hobbimászók, magashegyi turisták célpontja: a Manaszlun például az utóbbi években elképesztő forgalom alakult ki, főleg az őszi szezonban, de már a legnehezebb/legveszélyesebb hegyek közt számontartott, korábban mindig csak kivételes képességekkel, ritka szerencsés időjárás esetén megmászható K2-re is nem egy szezonban száz körüli (kereskedelmi expedíciós) mászó jutott föl. Ezek a jelenségek a hagyományos szellemű hegymászók körében éles bírálatokat váltanak ki, a serpáknak viszont (akik közül nem egynek már nagy expedíciós ügynöksége is van) egyre komolyabb megélhetési forrást jelent.