A Bono Utazási Központ - Skandináv Utazási Központ blogja

Hálaadás Amerikában

2021/11/24. - írta: Bono Utazási Központ

A Hálaadás az Egyesült Államok egyik legnagyobb nemzeti ünnepe, melynek története egészen a 17. századig nyúlik vissza. Az ünnep jelentőségét jól mutatja, hogy a karácsonyhoz hasonlóan családok tízezrei kelnek útra, hogy az ország másik felében élő rokonaikkal együtt üljék körbe az ünnepi asztalt. A hálaadás hagyományosan november 4. csütörtökére esik, idén november 25-én tartják. A másnapi Black Friday-jel pedig kezdetét veszi a karácsonyi készülődések sora – a legtöbb család már ekkor felállítja a karácsonyfát és feldíszítik a házakat, kerteket.

Térjünk azonban vissza a kezdetekhez! Mi is a Hálaadás, honnan származik az ünnep?

1620 szeptemberében a Mayflower nevű hajó fedélzetén 102 utas indult el az angliai Plymouth városából Amerikába. Többségük abban a reményben kelt át az óceánon, hogy olyan helyen telepedjenek le, ahol vallásukat szabadon gyakorolhatják. Akadtak az utazók között olyanok is szép számmal, akik az Új Világtól a felvirágzás, a meggazdagodás lehetőségét várták.
A 66 napig tartó, viszontagságos út végén a tervezettnél (mai Virginia állam) jóval északabbra (mai Massachusetts állam) értek partot, és már javában tartott a tél, mire megkezdték volna a saját kolóniájuk kiépítését. A kemény időjárás elől sokan a hajón húzták meg magukat, ahol a vérszegénység mellett fertőző betegségek is tizedelték őket. Az utasok kevesebb, mint fele élte meg az első New England-i tavaszt, az alultápláltságtól és betegségektől legyengülve próbáltak új életet kezdeni. Amikor ismét a partra merészkedtek, a közeli indián törzsek nyíltsággal fogadták őket, és tőlük tanulták meg a kukorica termesztését, a juharfák megcsapolását, a folyami halászat rejtelmeit, vagy a mérgező növények felismerését. A Wampanoag törzs és a telepesek között szövetség jött létre és közel 50 évig békében is éltek egymással (sajnálatos módon ez volt az egyetlen példa az őslakos amerikaiak és a bevándorló európaiak közötti harmonikus együttélésre).

1621 novemberében, amikor az első sikeres kukoricatermést betakarították, William Bradford kormányzó nagy ünnepséget rendezett, melyre meghívták többek között a Wampanoag törzs főnökét is. Az első hálaadási ünnep 3 napig tartott, és bár nem tudjuk pontosan, milyen fogásokat kínáltak akkor, a történészek szinte biztosra veszik, hogy a manapság az egyik jelképnek számító sütőtökös pite (pumpkin pie) biztosan nem volt köztük. A Mayflower cukorkészletei ugyanis egy év után elfogytak, így nagyrészt az indiánok fűszerei és főzési eljárásai adták az akkori ételek alapjait.

A következő hálaadást 1623-ban ünnepelték, egy hosszú aszályos időszak után, mely az éves betakarítást fenyegette. Hálaadást ezután évente vagy bizonyos alkalmakkor tartottak, és Plymouth mellett már New England más településein is szerveztek ilyen ünnepséget. A következő két évszázadban itt-ott feltűnt a hálaadás „intézménye”, és idővel az északi államok közül többen is támogatták annak hivatalossá tételét. Egészen 1863-ig kellett erre várni: Abraham Lincoln a polgárháború éveiben nyilvánította november negyedik (általában utolsó) csütörtökét a Hálaadás ünnepének.

Az amerikai otthonok igen nagy részében a Hálaadás mára elvesztette vallási jelentőségét. Helyette a nagy főzésekre, a családi és baráti lakomákra fókuszál. A központi fogás a pulyka, amely már szinte egyet jelent az ünneppel, és bár kétséges, hogy ilyen étel egyáltalán terítéken volt-e a 17. századi első alkalmon, nélküle ma nem ünnep a Hálaadás. Felmérések szerint az amerikaiak 90 %-a tartja ezt a szokást. A pulyka mellé töltelék és krumplipüré dukál, és nem maradhat el az áfonyaszósz és a sütőtökös pite sem.

Az önkénteskedés népszerű elfoglaltság napközben, sok helyen osztanak vacsorát a rászorulóknak.

A 20. század közepétől elterjed hagyomány a Fehér Házban, hogy az elnök évi 1-2 hálaadás napi pulykának megkegyelmez, így ezeknek a madaraknak a sorsa már nem a konyhában végződik, hanem egy farmon élhetik le „nyugdíjas éveiket”. Sok kormányzó is követi manapság ezt a példát.

Csoportos útjaink az Egyesült Államokba:

forrás: history.com

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://bonoutazas.blog.hu/api/trackback/id/tr9716764054

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása