A haenyeo - "tengeri nők" - a dél-koreai Csedzsu (Jeju) szigetének női búvárai és a festői sziget kulturális identitásának fontos részei. A búvárnők környezetbarát megélhetési módja és régi tudásuk generációkon keresztüli átadása nagy tiszteletet és fontos helyet biztosított a számukra az egyébként mereven patriarchális társadalomban.

A vulkanikus tájak, lélegzetelállító tengerpartok és az ikonikus Halla-hegy vitán felül Dél-Korea egyik legszebb részévé teszik Csedzsu szigetét. Az élet lassabb mederben zajlik, mint a félszigeten, a levegő friss és a hangulat a trópusokéhoz hasonló. A házak itt továbbra is kőből épülnek és a helyiek büszkén őrzik hagyományaikat.

A tengeri nők a megélhetésüket minden nap a tengerben, szabadtüdős merüléssel fogott kagylókkal és moszatokkal biztosítják. A hosszú gyakorlásnak köszönhetően palack hiányában akár két percig is vissza tudják tartani a lélegzetüket. A régi időkben nem volt ritka, hogy már 10 évesen kezdtek merülni, napi 6-7 órát töltöttek a tengeren, de a ház körüli teendőkben is több órát segítettek. A csedzsui anyák jobban örültek a lánygyermek születésének, mivel ők garantálták a megélhetést, ellentétben a félszigeten születő gyerekekkel, ahol a fiúk örököltek, vitték tovább a család nevét és gondozták idős szüleiket.

A szigorú konfuciánus társadalmi szerkezet ellenére Csedzsun a nők voltak a kenyérkeresők, de a társadalomban is különleges szerepet töltöttek be - olyannyira, hogy a japán uralom éveiben, a 20. század első felében vezető szerepet vállaltak a megszállók elleni akciókban és saját kultúrájuk védelmében. A 70-es években Dél-Korea nagy robbanásnak örülhetett a halak és tengeri ételek Japánba történő exportjában, így a haenyeo közösségek közvetlenül profitáltak ebből. Hamar általános lett a vélemény, hogy ha egy férfi olyan családba házasodik, ahol legalább egy haenyeo van, nem kellett dolgoznia. Ahogyan a búvárnők több pénzt kerestek, lehetőségük nyílt a gyermekeiket egyetemre küldeni, jobb munkalehetőségeket biztosítva. Sok reménybeli haenyeo ekkor tapasztalta meg a városi élet előnyeit, és más karriert álmodott magának a családi hagyomány folytatása helyett.

Idővel a búvárnők száma gyors csökkenésnek indult: a 60-as években kb. 30 ezren voltak, 2003-ban már nem egészen 6 ezren. A megmaradó haenyeo nagy része 60 év fölötti és bár büszkén folytatják felmenőik hivatását, a kemény fizikai munka az egészségi állapotukra is nagy terhet ró. Mindezek ellenére a mai napig ők a sziget legmegbecsültebb polgárai. Lelkesedésük, erős munkamoráljuk és befolyásuk nemzetközileg is híressé tette őket, így a Csedzsu-szigeti búvárnők életformája 2016-ban az UNESCO szellemi kulturális örökségek listájára is felkerült.

A gyors változásokon átmenő Koreában ezeknek a lenyűgöző nőknek a szerepe egy napon el fog tűnni - de történeteik biztosan fennmaradnak és inspirálják mindazokat, akik hallják őket.

Forrás: theculturetrip.com