Az argentin tangó bűvöletében

Argentínáról sokaknak rögtön a tangó jut eszébe. De hogyan is alakult ki a „táncok királynője”, amiről Kiss Judit Ágnes költő, író így ír?

“A tangó nem tánc, hanem szenvedély vagy életforma. Vagy leginkább a szenvedély életformája. Magázódós tánc, de nem a távolságtartás magázódásáé, hanem épp a közelségé. A tangónak szelleme van, ami nélkül fölösleges bonyolult lépéseket megtanulni. De ha valaki megismeri a tangó szellemét, azzal a táncparketten egy egyszerű séta is élvezetes. A tangóban igazából négy fontos lépés van, minden más csak lényegtelen dekoráció. Az első lépés a férfié: a tisztelet. Sosem lehet valakit enélkül átölelni és táncolni vele. A nő részéről a válasz a bizalom, ami nélkül a nő nem tudja követni a férfit Bízni valakiben nem könnyű feladat, de egy nőnek mindig így kell döntenie. A férfi második lépése a felelősség. Minden pillanat a férfi felelőssége, mindenről ő dönt, így hibát is csak ő követhet el. Az a szerepe, hogy a partnere gondtalan és boldog legyen. A nő válasza erre az odaadás. Hagyja, hogy a partnere vigyázzon rá. Ha mindkét táncos megteszi a saját lépéseit, hálát fognak érezni egymás iránt, és megszületik a tánc. Hallani és érezni a másik lélegzetét és szívdobogását. A tangó három perc szerelem a táncosok közt, de az élet végéig tartó szenvedély a tánc iránt.”

A függetlenségi háborúk után Argentína 1853-as első alkotmánya nemcsak a rabszolgaságot törölte el, hanem az alkotmányba beleírva támogatta az európai bevándorlást is. Ennek a nagy horderejű lépésnek is köszönhetően az 1880-as évektől kezdődően embertömegek érkeztek az országba. A legfőképp egyedülálló férfiak áradata miatt, Buenos Airesben kétségbeejtően kevés lett a nő a férfiak számához képest. Férfiként leginkább két lehetőség adódott egy nőhöz közelebb jutni. Az egyik a bordélyház, a másik pedig a tánc. Jó táncosnak lenni pedig nem azt jelentette, hogy ismert egy sor bonyolult lépést, vagy, hogy egy másik férfi jó táncosnak tartja, hanem azt, hogy a nő érezze jól magát a karjaiban, és hogy újra vele akarjon táncolni.
Ehhez először a csak férfiak által látogatott, úgynevezett prácticára kellett járnia, ahol először a női szerepet, a követést kellett megtanulnia. Amikor már jól tudott követni, akkor kezdhetett el vezetni is tanulni. Csak hosszú gyakorlás után vehetett részt a milongákon, ahol a hölgyeknek is bemutathatta a megszerzett tudást.

A tangó az 1910-es években kezdett szélesebb körben elterjedni, hála a több száz hanglemez felvételnek, és az olasz és német matrózok bőröndjében Argentínába érkező bandoneónnak, mely a tangó ikonikus hangszerévé vált.

Ugyanebben az időszakban a tangó elindult Európa-hódító útjára: argentin matrózok vitték Franciaországba, elsősorban Párizsba, ahol futótűzként terjedt (itt szervezték az első milongákat is), és innen indult világ körüli útjára. A gazdasági fejlődésnek köszönhetően a felsőbb társadalmi rétegek még jobban meggazdagodtak, és rendszeresen Európába utaztak, vagy pedig ide küldték fiaikat. Így történhetett meg, hogy az argentin felsőbb osztály tagjai Párizsban kezdtek el hódolni saját nemzetük táncának, nem pedig otthon, Argentínában.

A tangó fokozatosan változott, fejlődött, egyre népszerűbb lett, és 2009-ben felkerült a kulturális világörökségek listájára is. Napjainkban is tele van a város milongákkal, ahol igazi, vérbeli argentin tangót lehet tanulni.

Utazzon velünk Argentínába, a tangó hazájába!

Argentína, Uruguay, Chile csoportos körutazás magyar idegenvezetővel 2025.02.04-02.17.