Ma már egyre ritkábban fordul elő, de régen szinte minden repülőjáraton hallhattuk a felszállás után nem sokkal a kapitány bejelentését: "Hölgyeim és uraim, elértük a 11 000 méteres repülési magasságot."
De vajon miért pont ennyi? Napjainkban a kereskedelmi repülőjáratok 10 000 és 12 800 méter között, a többségük 10 700 és 11 000 méter közötti magasságban repül - tehát a Mount Everest magassága fölött kb. 2 km-rel. Szerencsére, a túlnyomásos kabinoknak köszönhetően, nincs olyan érzésünk, mintha a Mount Everest csúcsán kellene levegőt venni. Ez az alsó sztratoszféra szintje, tehát a légkör felszínhez legközelebbi részének, a troposzférának a felső szomszédja. Ezen a magasságon több szempontból is előnyös a repülés:

1. Üzemanyag-hatékonyság: a ritka légkörben kisebb a repülőgép súrlódása és szélellenállása, így kevesebb üzemanyag szükséges a sebesség fenntartásához. Azonban túl magasra sem érdemes menni, mivel a sugárhajtóműveknek oxigénre van szükségük, és minél magasabbra repül egy gép, annál több üzemanyagot kell elégetnie.

2. Biztonság: igen, a levegőben is van forgalom, így a 11 000 méteres magasságban repülő gépek elkerülik a madarakat, a drónokat és a kisebb légi járművek, köztük a helikopterek pályáját. A repülés iránya is számít, az északkeletre, keletre vagy délkeletre tartó utasszállítók kb. 10 700 méteren, a többi irányba ennél kb. 300 méterrel magasabban repülnek. Az azonos útvonalon haladó járművek pályáját is több szintben tervezik meg, hogy elkerüljék az ütközéseket.

3. Időjárás: fel- és leszállásnál gyakran látjuk az ablakból, hogy az egyik pillanatban még napos ég a következőben esősre/borultra változik (vagy fordítva). Mivel a troposzférában történik a legtöbb időjárási jelenség, célszerű azt "felülről" kikerülni.

4. Turbulencia: bár turbulencia így is előfordul, a 11 000 méteres magasságon jelentősen ritkább ez a jelenség. Amikor egy repülő erős szélbe vagy légtölcsérbe keveredik, a légiforgalmi irányítók gyakran másik magasságot ajánlanak a pilótának.

5. Vészhelyzetek: a nagyobb magasság fontos előnye az extra idő. Amikor egy vészhelyzet miatt kényszerleszállásra van szükség, a 11 ezres magasság jelentősen több időt ad a kapitánynak, hogy megoldja a vészhelyzetet kiváltó oko(ka)t vagy biztonságos helyet találjon a leszállásra.

A fentiek ellenére a 11 000 méter (32 000 láb) nem betonba öntött: a pontos repülési magasságot a gép aktuális össztömege, a légköri viszonyok, a repülés iránya (lásd fent), a turbulencia többi pilóta által jelentett szintje és a repülés időtartama alapján határozzák meg. Bár a kormány a pilóta kezében van, a pontos útvonalat, köztük a magasságot a légiforgalmi irányítók határozzák meg számára. A hatályos törvények alapján a légi járműveknek lakott területek esetén legalább 300 méterrel, személyek, járművek és építmények esetén legalább 150 méterrel magasabban kell repülniük.

forrás: Travel+Leisure